Beköszöntött már az e-bölcsészek kora? Felmérés bölcsészhallgatók olvasási-, internet- és könyvtárhasználati szokásairól a Pécsi Tudományegyetemen

Könyvtár- és információtudományi kutatószemináriumi dolgozatként olyan témát igyekeztünk keresni, melynek eredményeit hasznosíthatjuk mindennapi munkánk során; melynek feltárásával olyan kijelentések vagy eredmények fogalmazhatók meg, melyek alapja nem csupán szakfolyóiratban közölt vélemény, hanem a saját tapasztalatunk, megfigyelésünk! Fontos, hogy a saját magunk kérdéseire feltett válaszokból mi magunk tegyünk megállapításokat, s azok megállják a helyüket mind helyi, mind országos viszonylatban.

Mivel mindketten egyetemi könyvtárban dolgozunk, kíváncsiak voltunk, vajon milyen válaszokat kapnánk, ha megkérdeznénk egyetemistákat arról, hogy milyen kapcsolatban vannak a könyvekkel, az olvasással, hová sorolhatók be az információs társadalom tagjaiként.

A felmérés célja

Dolgozatunk fő mozgatórugójaként az alábbi két kutatási kérdéskörben gondolkoztunk:

  • prekoncepciónk, mely során kimondható, hogy a bölcsészhallgatók jó viszonyt ápolnak a könyvekkel, és általánosságban az olvasással, beigazolódik-e,
  • internetezési és a modern telekommunikációs eszközökre vonatkozó kérdéseinkkel választ kerestünk arra, konzervatívabbak-e kortársaiknál azok, akik feltehetően jobban rá vannak utalva a hagyományos papíralapú formákra.

Kutatásunk során egy kérdőíves felmérést készítettünk, melyet a Pécsi Tudományegyetemen tanuló bölcsészhallgatókkal töltettünk ki. A kérdőív kitöltésénél egyetemünk Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományi Intézetének egyik oktatója volt a segítségünkre. A kérdőíveket ő vitte be a kurzusaira, és a szünetben kiosztotta a hallgatóságnak. A kérdőív kitöltésénél semmilyen ráhatást nem alkalmaztunk, mivel nem is voltunk jelen. A válaszadás önkéntes és név nélküli volt. Nagyrészt aláhúzós/karikázós módszert választottunk, hogy a hallgatóknak a kérdőív kitöltésére fordított idejét minimalizáljuk.

Felmérésünk célja az volt, hogy megtudjuk: a hallgatóknak milyenek az olvasási szokásaik, hogyan jutnak könyvekhez, folyóiratokhoz, készek-e időközönként ezekre anyagilag áldozni, vagy könyvtárhasználóként élnek-e azzal a lehetőséggel, hogy ingyen férnek hozzá. Kitértünk arra is, hogy a folyóirat-használati szokásaik miként alakulnak; hozzájutnak-e adatbázisokhoz, készen állnak-e megismerni őket. Kíváncsiak voltunk továbbá arra, hogy reagálnak-e az új technikai kihívásokra, és mennyire nyitottak az új eszközök használatára.

Kérdőívünkkel azt is szerettük volna könyvtárosként megvizsgálni, hogy a könyvtári szolgáltatások modernizálására mennyire van szükség, a könyvtár képes-e a friss olvasói igényeknek megfelelni, szinkronban van-e az általános elvárásokkal.

A kutatás keretei

Mindennapi diskurzusainkban tapasztalhatjuk, hogy az emberek gyakran használják szinonimaként az intelligencia és a műveltség fogalmát. Számos alkalommal a két tulajdonság együtt is jár: szerencsés esetben egy intelligens ember egyben műveltnek is mondható. Elmondhatjuk, hogy a műveltség megszerzéséhez nélkülözhetetlen az írásos kultúra ismerete is, az olvasás készségszintű művelése. Amióta a nyomtatás, a könyvek sokszorosítása Európában elterjedt, az ismeretek átadásának alapvető eszköze a könyv lett. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a 21. század elején mind kevesebben vannak azok, akik úgynevezett klasszikus műveltséggel rendelkeznek. Ebben bizonyára szerepe van a mindennapjainkból mindinkább kiszoruló olvasásnak is.1

Az elmúlt másfél-két évtizedben jelentős változások tanúi lehettünk a magyar olvasáskultúra, különösen a könyvolvasás területén. Az olvasásszociológusok az évente legalább egy könyvet elolvasókat tartják könyvolvasónak. Gereben Ferenc művelődésszociológus kutatásaiból tudjuk, hogy ebben az értelemben, napjainkban a magyar társadalomnak körülbelül 40-42%-a számít könyvolvasónak. A tendencia egyértelműen negatív, a rendszerváltást követő első években is ez a szám még 60-65% volt. Ez természetesen nem magyar sajátosság, a nyomtatott médiumokra épülő hagyományos olvasás pozíciói a világban mindenütt meggyengültek. Az európai összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy Magyarországon az olvasás társadalmi elterjedtsége hagyományosan közepesnek, átlag körülinek mondható. A könyvolvasás elterjedtségénél rosszabbak a könyvtár-látogatási szokásaink, jóval az átlag alattiak, ugyanakkor a könyvgyűjtésben, azaz a saját házikönyvtárak kialakításában az európai átlag fölötti adatokkal büszkélkedhetünk.2

Tudomásul kell venni, hogy ma már nem a papír alapú dokumentum az információközvetítés egyetlen eszköze, sőt több esetben már nem is azé az elsődleges szerep. A fizikai hátteret tekintve még nincs itt az ideje, hogy a papír alapú és elektronikus könyvtár problematikáján vitatkozzunk, hisz pillanatnyilag a kettő remekül él egymás mellett.

Az információs társadalom viszonylag új és bonyolult fogalomkör, amelynek legfontosabb jellemzője az információ központi szerepének hangsúlyozása. Meghatározó, lényegi változásokat vetít előre, többek között az oktatásügy és a kulturális hierarchia területén. A tudásfogalom átalakulása, az információszerzés és -hozzáférés lehetőségeinek és módjainak változása, az elektronikus információ előretörése, a prioritások átrendeződése az írott és a mediális kultúra viszonylatában egyaránt komoly feladatok és döntések elé állítja az egyes embereket, valamint az intézményeket is. Az átalakulás jelenlegi szakaszában fokozódó bizonytalanságot, rendezési hiányosságokat tapasztalhatunk, aminek egyik oka az információhordozók sokfélesége, változatossága. Ezek természetesen hatással vannak az információhoz való hozzájutás hatékonyságára és demokratikus vonásainak alakulására.3

A kutatás háttere, előzményei

Ha fel szeretnénk térképezni a mai helyzetet: kik, mit, milyen adathordozón olvasnak, olvasnak-e egyáltalán, költenek-e könyvekre, folyóiratokra, használják-e ezeknek elektronikus változatait, ismernek-e adatbázisokat, milyen a kapcsolatuk a virtuális világgal és technikáival, járnak-e könyvtárba – ehhez néhány korábbi, kiemelkedő olvasásszociológiai vizsgálat eredményeit is át kell tekintenünk. Ezek többsége össze is hasonlítja az adott, pillanatnyi helyzetet a múlt egy vagy több pontján készült felméréssel. Így van mód következtetések levonására, tendenciák felvázolására, társadalmi folyamatok, mozgások és jelenségek megfigyelésére és leírására. Az általunk sorolt példák első részében a 18 év feletti lakosság kérdőíves megkérdezéseit mutatjuk be, majd következik néhány szakirodalom, mely a dolgozatunk középpontjába kerülő egyetemistákra, főiskolásokra koncentrál.

Nagy Attila és Péterfi Rita cikkei a 2005-ös TÁRKI Háztartás Monitor kutatás egy 1992 óta folyó longitudinális vizsgálatsorozat részeként a magyar társadalom strukturális változásainak évenkénti nyomon követéséből a kitüntetett szerepet kapott olvasás és könyvtárhasználat, valamint a számítógép- és az internet-használatra fókuszáltak. 1964-es, 1985-ös, 2000-es és 2005-ös adatokat is több ízben összehasonlítanak, azokból következtetnek a végbement változásokra. Megtudhatjuk, hogy az 1960-as évek jelentették az olvasás fénykorát, s a rendszeres olvasók 2000-es mélypontja után 2005-re némi javulás mutatható ki. Rohamosan növekszik a “legalul” lévők százalékaránya (40-60%), míg a vékonyodó középső sáv (a negyed- vagy félévente legalább egy könyvet elolvasók) mellett, jóval lassabban, de talán némileg gyarapodott a “csúcsra” kerülők, az ismét rendszeresen könyvet olvasók nagyságrendje. A könyvet nem olvasók 80%-a számítógépet sem használ, míg a rendszeresen olvasók döntő többsége (75%) pedig az internetet munka és/vagy tájékozódási eszközként igénybe veszi. 2000-ben még a megkérdezettek 23%-a, 5 évvel később már 35% mondta magát számítógép-használónak. Az összehasonlítás kedvéért: 2009-es statisztikai adatok szerint az ország háztartásainak 63%-a rendelkezik számítógéppel, és a háztartások 50,9%-a rendelkezik szélessávú internettel.

Foglalkozik továbbá a tanulmány a legutóbb olvasott művek szerzőivel, és a legkedvesebb írók neveinek összehasonlításával is. A sajtóolvasás kapcsán megállapítható, hogy az 1985-ös időpont a nyomtatott szó iránti legfogékonyabb évek egyike. 2005-ben a hetilapolvasók számának megfeleződése tapasztalható, mi több, gyanítható, hogy a kép minden valószínűség szerint még riasztóbb lenne, például a folyóiratokat illetően. Könyvtárhasználat terén megállapítható, hogy 59% kontra 41% arányban női többségű fölény mutatható ki.4

Egy 1998-ban megjelent másik cikk arról számol be, hogy bő évtized alatt megkétszereződött a felsőoktatásban részt vevők száma, jelentősen növekedett az oktatók leterheltsége, az egy oktatóra jutó hallgatók aránya, s mint közismert, a hallgatók kiszolgálására hivatott könyvtárak fejlesztése sem tartott lépést a tanulói létszámok emelkedésével. A szerző 3 csomópont köré szerveződött felmérésről számolt be, amit 8 felsőoktatási intézmény 400 nappali tagozatos másodéves és negyedéves hallgatójával készítettek könyvtárhasználat, olvasási kultúra és értékrend témákban. Az egyetemisták szívesen vették, hogy a közkönyvtárakban jobban kiszolgálják őket, így hajlamosabbak voltak a felsőoktatási könyvtáruk munkatársait rosszabbra minősíteni. Mégis, a heti többszöri könyvtárlátogatás a saját egyetemi, főiskolai könyvtár elsőrendű fontosságát tette egyértelművé. A leendő értelmiségiek mintájának érdeklődési kormetszete, megnevezett kedvenc szerzői sokkalta kiegyenlítettebbek voltak a vizsgálat szerint, mint az átlagos felnőtt lakosságé. Napi- és hetilapot a kérdezettek fele, folyóiratot már csak alig harmada vett kézbe ismételten, szokásszerűen. Megállapítható volt, hogy a különféle karok hallgatóinak túlnyomó többsége bizonytalanul tájékozódik a könyvtárban. Közülük a bölcsészek, akik a leghamarabb igazodnak el.5

Gereben Ferenc egy 2007-es Könyvtári Figyelőben megjelent cikke ekképpen ír: “Persze most következhetne egy hosszú gondolatsor olyan fejleményekről, amelyek indokolhatják a tapasztalt jelenségeket: hogy időközben megváltozott az irodalom és a művészetek társadalmi szerepe, mert végre megszűnt a politikával való kényszerházasságuk; hogy paradigmaváltás zajlott le a médiumok, az információközvetítő csatornák világában; hogy megváltozott az emberek értékrendje, életmódja, és – mindezekből adódóan – megváltoztak az olvasási szokások is stb. Ez mind igaz, de a kérdés azért fennmarad: helyes-e, ha a körülöttünk zajló modernizációs folyamatok vonatkozásában elmulasztjuk a “kettős könyvelést”, és csak a pozitívumokat, a technicizáció diadalait, a “haladást” ünnepeljük, az információ-áramlás sebességét és szélességét értékeljük, de mélységét nem; és szemet hunyunk a szellemi-lelki értékvesztés, a haszonelvű elsivárosodás és az elmélyült művészeti élményszerzésre és gondolkodásra való képtelenség egyre szaporodó példái fölött?

Ne feledjük: a réteg, amelynek közegében ez az értékvesztési folyamat fenti példái elősorakoztak, az a jövendő magyar értelmiség, a saját élményvilágomat illetően annak is a humanóriákhoz, társadalomtudományokhoz közelebb álló része. Vagyis a jövő “olvastatóiról” van szó, az ő olvasáskultúrájukról! És az ő vállukat nyomja még egy másik felelősség is, amelyről eddig még nem esett szó: rajtuk és utódaikon áll vagy bukik, hogy számíthatunk-e ebben az egységesülő világban a magyar nyelvhez kötődő kulturális értékek hosszú távú fennmaradására, vagy a nyelvekre is kiterjedő globalizációs folyamatok a magyarból idővel olyan konyhanyelvet faragnak, amelyet csak az iskolázatlanabb rétegek fognak majd használni, és amely már nem lesz alkalmas differenciáltabb és elvontabb jelentéstartamok közvetítésére. (…)

A felsőoktatásban manapság a nemzetközi egységesítés felé mutató, hatalmas méretű szerkezeti átalakítás folyik. De a nagy tektonikus mozgások között háttérbe szorulnak olyan, egyáltalán nem lényegtelen kérdések, hogy a jövő diplomásai emelt szintű (?) szaktechnikusok legyenek-e vagy értelmiségiek? S ha netán az utóbbi mellett döntünk, milyen pedagógiai, módszertani elképzeléseink vannak a szakinformációkon és a tömegközlési eszközök által közvetített tömegkultúrán túlmenő tudás és műveltség átadásáról? És arról, hogy a felsőoktatásba érkezőket hogyan tanítjuk meg végre a differenciáltabb tartalmú szövegek értő olvasására?”6

A mintavétel köre és korlátai

A felmérés során viszonylag kevés, összesen 52 db kérdőívet dolgoztunk fel. Természetesen az önkéntesség okán a lustábbak, vagy a téma iránt kevésbé érdeklődők válaszait nem kaphattuk meg, pedig ez is növelhette volna a kutatásunk eredményeit.

A mintavételkor nem különítettük el a férfi és a női hallgatók válaszait. Mivel a válaszadók nem szerinti megoszlásában a férfi hallgatók a teljes mintavétel kevesebb, mint egynegyedét tették ki, ezért nem tartottuk fontosnak az elkülönítést. Egy nagyobb mintavétel esetében természetesen érdemes lenne vizsgálni a nemi különbségekből adódó olvasási, internetezési szokásokat is! Dolgozatunk mennyiségi korlátai ezen kívül sem az életkorokra vonatkoztatható különbségeket, sem pedig a hallgatók szakok szerinti elkülönülésének vizsgálatát nem tették lehetővé.

Mivel sok kérdésről előzetesen azért mondtunk le, hogy a kérdőív kitöltésénél motiváló tényező legyen az egy oldalnyi áttekinthetőség, így rengeteg altémát nem áll módunkban további megközelítésben sem árnyalni, sem más adatokkal összefüggésbe hozni. Adataink feldolgozását a könnyebb áttekinthetőség és a szembeszökő különbözőségek okán grafikusan is ábrázoltuk. Bizonyos kérdésekre többen többféle választ is adtak, ezt nem gátoltuk kérdőívünknél, az elemzésnél ezeket is figyelembe vettük. A vizsgálat során használt kérdőívünk a függelékben található.

A kutatás eredményei

A válaszadók kor szerinti megoszlásának vizsgálatakor megállapítható, hogy a nappalis hallgatók fele arányban 20-24 életév körül mozognak, de a felsőoktatás “kapunyitása” folytán az idősebb korosztály is képviselteti magát. Amennyiben nagyobb vizsgálati minta állt volna rendelkezésre, akkor érdemes lett volna csak a 20-24 éves korosztályra koncentrálni, így azonban nem láttuk értelmét annak, hogy őket külön vizsgáljuk.

A válaszadók nem szerinti megoszlása

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora01

A válaszadók kor szerinti megoszlása

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora02 1. Naponta körülbelül mennyi időt tölt olvasással?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora01

A válaszokból kitűnik, hogy a kérdőívet kitöltők egyhatoda – saját bevallása szerint – csak félórát vagy annál kevesebbet olvas naponta. A fennmaradó válaszadók közül kétszer annyian jelölték meg a napi két-két és fél órát, mint ahányan a napi egy órás olvasási tevékenységet megjelölők voltak.

2. Mit szokott leggyakrabban olvasni?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora04

A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy a válaszadók elsősorban a könyveket és az elektronikus dokumentumokat preferálják. A folyóirat-olvasást megjelölő kevés számú válasz alapján arra következtethetünk, hogy a hallgatók nagy valószínűséggel főleg a tanulmányaikkal kapcsolatos monografikus irodalomra koncentrálnak.

3. Milyen könyvet olvas általában?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora05

A válaszok megoszlása arányos. A szakirodalom nagyságának előretörése várható volt, hiszen a válaszadók egyetemi hallgatók, akik természetesen elsősorban a szakirodalomból tudnak tájékozódni. Örvendetes azonban, hogy a hallgatók a szépirodalom kategóriát is szép számban megjelölték. Az 52 esetből 10-szer a szépirodalmat és a szakirodalmat egyaránt megjelölték. Az egyéb kategória megjelölője nagy figyelméről tett tanúbizonyságot, hiszen azt írta be: “újságot”.

4. Olvasta-e valamelyiket elektronikus formában?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora06

Az elektronikus formában történő olvasás nagysága az előzetes várakozáshoz képest meglepő, hiszen a bölcsészeti tárgyak monografikus szakirodalmára – ellentétben a folyóiratcikkekkel és egyéb tudományos közleményekkel –, nem jellemző az elektronikus elérhetőség. Ennél a kérdésnél érdemes lett volna kitérni arra is, hogy az elektronikus elérés legális vagy illegális forrásból történt-e.

5. Sorolja fel három legfrissebb könyvélményét!

Szinte minden válaszadó kihasználta a rendelkezésére álló három beírási lehetőséget, így vissza tudtak emlékezni, le tudták írni legutóbbi olvasási élményeiket. Hármat negyvennégyen írtak be, kettőt négyen, egyet három személy, de egy válaszadó ötöt is beírt.

Szépirodalom felsorolva nyolcvanhatszor fordult elő, szakirodalmi mű hatvankétszer. Leggyakoribb szépirodalmi említések: Paulo Coelho (5 alkalommal), J. K. Rowling (3 alkalommal), Jeffrey Archer (3 alkalommal). 2 alkalommal pedig az alábbiak: Muhammad an-Nefzawi (Az illatos kert), Elizabeth Gilbert (Ízek, imák, szerelmek), Rejtő Jenő, Euripidész, Edgar Allan Poe.

A szakirodalmak esetén is van pár ismétlődő név: Katus László (3 alkalommal), Bebesi György (2 alkalommal), Maria Montessori (2 alkalommal). 4 alkalommal folyóiratra, napilapra is történt utalás. A hovatartozás tekintetében a szerzőkről elmondható, hogy hetvenszer tettek említést magyar, és hetvennyolcszor külföldi szerzőről. Lelkiismeretesen válaszoltak a hallgatók és nagyvonalakban megállapítható, hogy az irodalomválasztásuk sok esetben a tanulmányaikhoz kapcsolódó, ott említett művekre alapul, bár jócskán találunk egy-egy szakukhoz nem kapcsolódó feljegyzést is. Erre bizonyíték akár a szépirodalom széles spektruma (Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Krasznahorkai László, Milan Kundera, Bodor Ádám, Szilvási Lajos, Szabó Magda, Kosáryné Réz Lola, Ken Follett, Dan Brown).

6. Milyen sajtótermékeket olvas legszívesebben?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora07

A válaszok alapján megállapítható, hogy kiegyensúlyozott módon szerepelnek a napilapok, hetilapok és a szakfolyóiratok. A nem válaszolók és az egyéb kategóriát megjelölők adatainak összegzése alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek egynegyede nem tudta, vagy akarta megjelölni, hogy milyen sajtóterméket olvas legszívesebben.

7. Hogyan jut olvasmányaihoz?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora08

A válaszokból kitűnik, hogy a hallgatók a könyveket előszeretettel kölcsönzik a könyvtárakból, míg a folyóiratok esetében kisebb számban számítanak a könyvtárakra. Ennek oka lehet, hogy sok folyóirathoz legálisan hozzá lehet férni kényelmesen, akár otthonról is (28 jelölés). Magas számú a vásárlás mindkét olvasmánytípus esetében, illetve a válaszadók nagy számban jelölték meg a legális internetes hozzáférést is. Az illegális internetes letöltésre adott elenyésző válasz alapján feltételezhetjük, hogy vagy nem jártasak annyira az illegális tartalom megszerzésében, vagy a magyar nyelvű szakirodalom nagy része nem “szerezhető be” így.

8-9. Mennyit költ havonta könyv- és folyóirat vásárlásra?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora09

Az előző vásárlási arányok nagysága alapján az erre a kérdésre adott válaszok meglepő eredményt adnak. Míg a folyóiratokra költött havi 1000 Ft alatt válasz megfelelő arányú az előző kérdések válaszaihoz képest, addig az 1000 Ft alatt és az 1000-3000 Ft havi költés a könyvek esetében – ismerve a jelenlegi könyvárakat – kevésnek mondható, hiszen sok esetben ez az összeg egyetlen könyv árát sem fedezi havonta, több könyv megvételét azonban biztosan nem, legyen az szakirodalmi vagy akár szépirodalmi mű.

10. Milyen gyakran jár könyvtárba?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora10

Megállapítható, hogy az 52 vizsgált bölcsészhallgatóból 37 fő jár gyakran könyvtárba és 3 pedig igyekszik “megúszni” a látogatást. A Naponta és Hetente válaszok dominanciája várható volt, mivel a válaszadók egyetemi hallgatók. A Havonta és legfőképpen a Ritkábban válaszok mennyisége mégis meglepő. Nagy valószínűséggel a kérdőív vizsgaidőszakban történő kitöltetése más eredményt hozott volna. Azonban intő jel lehet a könyvtárak számára, hogy a válaszadók ilyen nagy arányban nem tartották szükségesnek a gyakori könyvtárhasználatot.

11. Szokott-e elektronikus dokumentumot olvasni?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora11

Az Igen, gyakran válaszok dominanciája tükrözi azokat az elvárásokat, amelyeket – a technikai fejlődés következtében – a hallgatók joggal igényelnek, mégpedig azt, hogy szükségesek a megfelelő számítógéppel elérhető cikkadatbázisok, elektronikus könyvtárak. A vizsgálat eredményeképpen megállapítható, hogy a hallgatók ezeket az e-dokumentumokat előszeretettel használják.

12. Hol internetezik?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora12

A szélessávú internet elterjedésével a háztartásokban az elmúlt évekhez képest ugrásszerűen megnövekedett az internethasználat. Így a hangsúly a közintézményekről az otthonokba tolódott. A grafikonokból egyértelműen leolvasható az, hogy az egyetemi hallgatók jobban kedvelik a megszokott “saját gépem, internetem” felállást, így nagy arányban otthonról, illetve kollégiumból csatlakoznak a világhálóra, kisebb arányban a közintézményekből.

13. Mennyi időt tölt internetezéssel?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora13

A válaszokból megállapíthatjuk, hogy a hallgatók – kivétel nélkül – az internetet napi rendszerességgel használják. A többség 3-4 órát, vagy annál többet tölt internetes tevékenységgel. Ez nagyon sok idő, ami egy egyetemi hallgató napi munkabeosztását tekintve tetemes “hasznosidő-kiesést” okozhat. A Napi 1-2 óra-t megjelölők nagy valószínűséggel inkább az internetes levelezésre koncentrálnak, addig a több időt megjelölők feltételezhetően böngésznek, illetve közösségi oldalakat is meglátogatnak, szerkesztenek, de akár olvasnak is.

14. Regisztrált közösségi oldalon?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora14

A 13-as kérdésére adott válaszok alapján várható volt, hogy a közösségi oldalakra regisztráltak száma tetemes lesz. A válaszadók egyetlen hallgató kivételével mindannyian tagjai valamelyik közösségi oldalnak. Ezek közül az oldalak közül is kimagaslik a magyarországi legnépszerűbb oldal, az Iwiw és a külföldi illetőségű Facebook. Ugyanakkor a válaszadók általában szinte kivétel nélkül tagjai több közösségi oldalnak is. Jellemző, hogy aki Iwiw-tagsággal rendelkezik, az a Facebook-on is regisztrált felhasználó.

15. Használ-e adatbázisokat a tanulmányaihoz?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora15

A válaszadók eddigi válaszai alapján az internetes szokásaikat megismerve örömmel tapasztalható, hogy a többség ismer és/vagy használ adatbázisokat a tanulmányaihoz. A válaszadók negyede Nem jellemző válasza jelzi azonban, hogy az adatbázisok és más elektronikus források népszerűsítésére szükség van a hallgatóság körében.

16. Ha használ, milyeneket?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora16

Az előző kérdéshez kapcsolódóan ennél a kérdésnél kiderül, hogy a felhasználók kétharmada az ingyenes elérésű magyar forrásokat részesíti előnyben, míg a válaszadók egyharmada az ingyenes elérésű külföldi adatbázisokat preferálja. Ez az eredmény “szinte” kizárja a felsőoktatási intézményekben és könyvtáraikban konzorciumban előfizetett tudományos adatbázisok használatát. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy a bölcsészhallgatók nem ismerik az efféle adatbázis-elérési lehetőségeket. Ezzel sajnos, kizárják magukat a tudományos naprakészségből és elesnek a szolgáltatás adta előnyöktől. Meglepő, hogy 52 főből mindössze 4 használ párhuzamosan hazai, és külföldi adatbázisokat.

17. Melyik adatbázis-csomagot használja?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora17

A 17-es kérdésre adott válaszok némileg ellentmondanak a 16-os kérdésre adott válaszoknak. A többség a KSH adatbázisait használja, azonban összesítve nagyobb arányban is vannak az EBSCO-t, Jstor-t, EISZ-t és Thomson adatbázist használók. Az előző kérdésnél a válaszadók 40-szer jelöltek hazai adatbázis használatot, ez most 21-re apadt, ha a 3 Egyéb választ megjelölőről feltételezzük, hogy magyar forrásra gondolt. Úgy véljük, hogy vagy figyelmetlenül, vagy felszínesen töltötték ki az ide vonatkozó válaszokat, feltételezhetően nem fontos nekik, hogy egy adatbázis honnan való, és várhatóan nem emlékeznek, mikor és mit kellett használniuk.

18. Elektronikus könyvet vásárolt már az interneten?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora18

Az elektronikus könyvvásárlási szokásokat felderítő kérdés esetében túlsúlyban vannak az internetes letöltést választók. Azonban a válaszadók egynegyede nem érzi szükségét az elektronikus könyvek vásárlásának, illetve azért nem vásárol, mert drágának tartja a beszerezhető könyvek árát. Ezekből a válaszokból kitűnik, hogy a felhasználóknak csak elenyésző hányada vásárol valójában legális forrásból elektronikus dokumentumot.

19. Mennyit szánna elektronikus könyv vásárlására?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora19

Az előző kérdésre adott válaszokból feltételezhető volt, hogy a válaszadók többsége nem, vagy csak keveset költene elektronikus könyv vásárlására. A 19. kérdésre adott válaszok ezt tökéletesen tükrözik.

20. Rendelkezik e-könyv olvasóval?

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora20

Az utolsó kérdésre adott válaszok meglepő eredményt hoztak az előző kérdésekre adott válaszok tükrében. A válaszadók nagy része nem rendelkezik e-könyv olvasóval, azonban szinte a háromnegyedük szükségét érzi annak, hogy rendelkezzen vele. A meglepetés abból származik, hogy míg nagy részük nem költene elektronikus tartalmakra, mégis szeretne e-könyv olvasót magának. A 18-as kérdésre adott válaszokat ismerve, úgy vélhetjük, hogy a hallgatóság főképpen az ingyenesen letöltött tartalmakra adja le voksát, így a Kelet-Európára jellemző illegális terjesztés morális gátjai nem kínozzák.

A kutatás eredményeinek összegzése

A kérdéseinkre kapott válaszok alapján összefoglalható: a bölcsészhallgatók viszonylag sok időt töltenek olvasással: a szépirodalom és a szakirodalom iránt egyaránt érdeklődnek. Folyóiratokat nem olvasnak, de ha igen, úgy nagy gyakorisággal, azokat vagy vásárolják, vagy az interneten férnek hozzá, csak kis mértékben használják a könyvtár által nyújtott lehetőségeket. A megkérdezettek 75%-a jár viszonylag gyakran könyvtárba, sajnos, arra nem terjedt ki külön kérdésünk, de a helyi viszonyokat ismerve, feltételezhetően többet is látogatnak eltérő gyakorisággal.

Internetet akár napi 1-4 órában is használnak, regisztráltak közösségi oldalakon, elektronikus dokumentumokat háromnegyedük olvasott már. Négyötödük adatbázisokat is használ, de ezek felsorolásába és eredetébe belekeverednek, vagyis a válaszok számadatai ellentmondásba kerülnek egymással. Véleményünk szerint olyan tipikus magyarországi lakosok, akiknek nincsenek határozott elképzeléseik az e-book-okról. Ez a kérdés szoros összefüggésben áll a fejlettebb országoktól való lemaradásunkkal, a nagy átlagot tekintve gyenge anyagi helyzetünkkel, idegen nyelveken való jártasságunk hiányosságaival, és megemlíthető, hogy e téren a könyvtárak is bizonytalankodnak, nem iránymutatók. Együtt tanuljuk a technikát és a legális tartalmak ésszerű beszerzését.

A felsőoktatási könyvtárak, különös tekintettel arra, hogy igen nagy összeget költenek adatbázisokra, meg kell, hogy tanítsák olvasóikat azok használatára is, emellett az oktatóknak ki kell használniuk és ismerniük kell az ingyenesen hozzáférhető lehetőségeket is! Az oktatók és a hallgatók (könyvtári felhasználók) képzését, az információátadást erősíteniük kell a könyvtárosoknak. A könyvtárnak tehát új szerepet kell felvállalnia, hogy odacsalogassa olvasóit, elég vonzónak és modernnek kell lennie, hogy a hallgató (a könyvtárhasználó) megtalálja a számításait, és ne szakadjon el az olvasás élményétől!

Az egyetem jó fészke és ösztönzője az olvasásra buzdításnak, viszont nem feledhetjük Gereben Ferenc szavait: ha nem marad meg bennük az érdeklődés az olvasás iránt, hogy adják át ők, leendő értelmiségiek, leendő pedagógusok a felnövekvő generációknak ezt a tevékenységi formát, ezt a szórakozást, ezt a művelődés-forrást! A tendenciák nem lassulnak: könyvet ők is ritkábban vesznek kézbe, mint ahogyan bekapcsolnak egy számítógépet, de megállapítható, hogy a papíralapú dokumentumok ideje még nem járt le, ám azok egyeduralma megdőlt.

Kutatásunk, mely egy kérdőíves felmérésen alapult, és egy magyarországi egyetem kis számú bölcsészhallgatóját tudta csak megszólítani, csupán részeredményekkel szolgálhatott. A körülbelül négyezer főt számláló pécsi bölcsészképzésben 52 fő véleménye csak egy piciny szeletkéje annak a palettának, amivel a teljes hallgatóság, vagy más hazai egyetemeken azonos képzésben részt vevők tudtak volna szolgálni. Apró adalékként leírható, hogy a PTE Központi Könyvtár 2010-es naptári évében a könyvtárba beiratkozott bölcsészhallgatók 2060-an voltak (a képzésben részt vevők körülbelül fele), s ők a teljes beiratkozott hallgatók 29%-át tették ki.

A dolgozatunk kapcsán hiányosságként említhető, hogy kontrollcsoportként nem állt módunkban más karok hallgatóit is megkérdezni, hiszen a modern technikai eszközök, adatbázisok használata, az internetezési-, könyvtárhasználati-, vagy éppen olvasási szokások feltételezhetően egész másként alakultak volna! Sajnos, így hipotézisünkre vonatkozóan nincs remény, hogy más kortársaikkal összevessük véleményeiket, jelen pillanatban be kell érnünk a bölcsészek válaszaiból kirajzolódó képpel.

Legyen ez a felmérés egy intő jel arra, hogy legyünk mindig éberek és bátrak kérdezni, figyelni a változásokat, és még inkább mutatni az utat, segíteni a megváltozott igények felkutatását, megértését és kiszolgálását!

Függelék

konyvtar-bekoszontott-mar-az-e-bolcseszek-kora21

Felhasznált irodalom

  • Arias Coello, Alicia – Simón Martín, José: Estudio de los hábitos de uso de los estudiantes en la Biblioteca de la Universidad Complutense de Madrid. = Revista Espanola de Documentación Científica. 31. évf. 2008. 3. sz. 413-431. p.
  • Czeglédi László: A könyvtári szolgáltatások újabb rétegei – Az e-tananyagok könyvtári szolgáltatásának lehetőségei és problémái = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52. évf. 2005. 4. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3924&issue_id=461 [letöltve: 2012.07.04.]
  • Eberhardt Csabáné Kovács Melinda: Az egyetemi hallgatók tájékozódási szokásainak vizsgálata In: Károlyi Ágnes (szerk.): Könyvtárosok a fiatal olvasókról és a nem olvasó fiatalokról. Budapest : OSZK-KMK, 1983. 43-50 p.
  • Gereben Ferenc: Olvasás felsőfokon? : Benyomások az egyetemisták olvasáskultúrájáról. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 16. évf. 2007. 1. 21-26. p.
  • Hunyadi László: Bevezető = Magyar Tudomány, 161. évf. 2010. 10 sz. 1230-1241. p.
  • Kerekes Pál: Az elektronikus könyv – e-book: e-könyv, e-könyv-olvasó, e-könyv-kereskedelem. Budapest : Ad Librum, 2010. 133 p.
  • Nagy Attila: Diplomagyár és/vagy értelmiségiképzés: Főiskolai és egyetemi hallgatók olvasási és kultúrája, könyvtárhasználati szokásai = Könyvtári Figyelő, 44. évf. 1998. 3-4. sz. 432-443. p.
  • Nagy Attila: Olvasás és értékrend: Változási tendenciák a könyvolvasási szokásokban = Könyvtári Figyelő, 53. évf. 2007. 1. sz. 9-27. p.
  • Nagy Attila – Péterfi Rita: Olvasás, könyvtár- és számítógép-használat: Gyorsjelentés a TÁRKI és az OSZK 2005-ös vizsgálatáról = Könyvtári Figyelő, 52. évf. 2006. 1. sz. 31-44. p.
  • Nemes Zoltán: Számítógép és az ókortörténet = Magyar Tudomány, 161. évf. 2010. 10. sz. 1230-1241. p.
  • Péterfi Rita: Intelligencia és/vagy műveltség. Olvasási szokások Magyarországon az ezredfordulón In: Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára. Budapest : ELTE, 2005. 209-225. p.
  • Péterfi Rita: A könyvtárhasználati szokások alakulása a számítógép- és az internethasználat tükrében = Könyvtári Figyelő, 52. évf. 2006. 4. sz. 468- 485. p.
  • Simon László, L.: Irodalom, könyvkiadás, olvasás Magyarországon. In: A római szekér: Kulturális politika – politikai kultúra. Budapest : Ráció Kiadó, 2010. 93-104. p.
  • Varga Katalin (szerk.): E-könyv az információs műveltségről : A 21. század műveltsége. Pécs : PTE FEEK, 2008. http://mek.niif.hu/06300/06355/html/index.htm [letöltve: 2012.07.04.]

  1. Péterfi Rita: Intelligencia és/vagy műveltség. Olvasási szokások Magyarországon az ezredfordulón In: Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára. Budapest : ELTE, 2005. 209-225. p.
  2. Simon László, L.: Irodalom, könyvkiadás, olvasás Magyarországon. In: A római szekér: Kulturális politika – politikai kultúra. Budapest : Ráció Kiadó, 2010. 93-104. p.
  3. Czeglédi László: A könyvtári szolgáltatások újabb rétegei – Az e-tananyagok könyvtári szolgáltatásának lehetőségei és problémái = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52. évf. 2005. 4. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3924&issue_id=461 [letöltve: 2012.07.04.]
  4. Nagy Attila – Péterfi Rita: Olvasás, könyvtár- és számítógép-használat : Gyorsjelentés a TÁRKI és az OSZK 2005-ös vizsgálatáról = Könyvtári Figyelő, 52. évf. 2006. 1. sz. 31-44. p.
  5. Nagy Attila: Diplomagyár és/vagy értelmiségiképzés: Főiskolai és egyetemi hallgatók olvasási és kultúrája, könyvtárhasználati szokásai = Könyvtári Figyelő, 44. évf. 1998. 3-4. sz. 432-443. p.
  6. Gereben Ferenc: Olvasás felsőfokon? – Benyomások az egyetemisták olvasáskultúrájáról. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 16. évf. 2007. 1. sz. 21-26. p.
(Forrás: Digiblog / Nagyné Simon Csilla – Ambrus Attila József)
(Összes megtekintés: 127, mai nézettség: 1)
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük