Creative Commons, avagy „kreatív közjavak”

Több mint 300 éve léteznek szerzői jogi szabályozások, melyek a szerzőnek különböző kizárólagos jogokat biztosítanak. Melyek közül az egyik legfontosabb a másolás joga, amelyet az informatika korában már egyre nehezebb betartatni, hiszen a „digitális technológia ezt a jogot gyakorlatilag kiüresítette azzal, hogy a másolást a rendszer működésének alapvető tulajdonságává tette”¹.

Hosszú ideig a szerzői jogvédelem alá csak az irodalmi és a zeneművészeti alkotások tartoztak, de amikor az Amerikai Egyesült Államokban az 1970-es évek második felében már a szoftverek is bekerültek a szerzői jogvédelem alá, megindult egy úgynevezett a szabadszoftveres mozgalom. Ennek egyik – Stewart Brand² által megfogalmazott – jelszava: „Az információ szabad akar lenni”³.

A mozgalom 1989-ben a General Public License-ben nyilvánosságra hozta a hacker etika legfontosabb normáit, ami egy, a szerzői jogi szabályozások nyelvén létrehozott dokumentum. A licence célja, „hogy garantálja a szabad szoftver másolatainak szabad terjesztését (és e szolgáltatásért akár díj felszámítását), a forráskód elérhetőségét, hogy bárki szabadon módosíthassa a szoftvert, vagy felhasználhassa a részeit új szabad programokban; és hogy mások megismerhessék ezt a lehetőséget.”⁴ Mint az azóta eltelt idő bebizonyította, a szabadszoftveres mozgalom alternatívát tud biztosítani a kereskedelmi forgalomban kapható szoftverekkel szemben.

A szabadszoftveres mozgalom sikerén felbuzdulva Lawrence Lessig, a kaliforniai Stanford Egyetem jogászprofesszora –, akit ma a netes szabadságjogok élharcosaként emlegetnek – a szabad szoftveres licencek mintájára a kulturális javak szerzői jogi szabályozását akarta megreformálni. Ezért létrehozta a Creative Commons (CC) nevű szervezetet, ami egy nonprofit kezdeményezésnek indult, de mára már nemzetközi mozgalommá vált.

A szervezet célja, hogy növelje azoknak az alkotásoknak a mennyiségét, amelyeket a szerzők jogszerűen megoszthatnak egymással vagy más szerzők felhasználhatnak a saját műveikhez. Ugyanakkor inspirálni akarja a szellemi alkotást és megóvni az egyetemes kultúra értékeit. „A »minden jog fenntartva« elv helyett a »néhány jog fenntartva« elvét megfogalmazó mozgalom a CC-licencek elterjedésében látta a globálisan is oligopol helyzetbe került kultúripari konglomerátumok által kisajátított, egyre több mindenre kiterjedő, egyre korlátozóbbnak látott szerzői jogi rezsim ellensúlyát.”⁵

A szervezethez bármely ország csatlakozhat, de először honosítania kell a CC-licencet, amelyet visszafordítanak angol nyelvre és a CC fórumain nyilvános vitára bocsátják, amely során megszólalnak a területhez értő szaktekintélyek is. Ha a CC vezetősége is mindent rendben talál, akkor a licencet közzéteszik a neten. „»[Az adott ország törvényeiben] nem szükséges változtatásokat eszközölni, és ez nem is szándékunk« – mondta Paharia⁶ »Ellenkezőleg: a Creative Commons inkább megváltoztatja a licenceit, hogy azok harmonikusan együttműködjenek egy-egy ország jogrendszerével.«”⁷

Hazánk 2008. október 15-én csatlakozott a szervezethez.

Bár a „Creative Commons nem áll szembe a szerzői jog rendszerével, ellenkezőleg: harmonikusan kiegészíti, sőt magába foglalja azt”⁸, mégis sok ellenzője akad. Az ellenzők között található például Bill Gates is, aki lekommunistázta a Creative Commons-t és a hozzá hasonló kezdeményezéseket. Pedig ennek a licencnek több előnye is van. Mind közül talán a legfontosabb, hogy kompatibilis az összes csatlakozott ország szerzői jogi szabályozásával és megtalálhatók a szervezet honlapján⁹ is. Így a szerzőknek, ha más országokban is szeretnék a műveiket „megjelentetni”, nincs szükségük különböző országok szerzői jogában járatos ügyvédekre, viszont nincs is lehetőségük „egyénre szabott” szerződéseket készíteni.

A világon már több millió szerző választotta ezt a lehetőséget. Vannak, akik azért választották, hogy az alkotásuk ne vesszen feledésbe, sokáig elérhetőek legyenek a közösség számára, vagy beépülhessenek a jövőben születendő művekbe. Mások azért választották, hogy a weben szerzett népszerűséget aprópénzre váltsák, mint ahogyan tette ezt a Beastie Boys és Gilbert Gil is. Azzal, hogy zenéjük egy részét ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tették újabb és újabb rajongókat szereztek, akik később elmentek a koncertjeikre és a belépő megvásárlásával bőségesen kárpótolták az előadókat/szerzőket a kiesett bevétel miatt.

A Creative Commons felhasználói engedélyek nem személyre szabhatóak, de többféle variációban is meg lehet adni azokat. A licenc elkészítése és „személyre szabása” nagyon egyszerű; csak ki kell tölteni az alábbi kérdőívet, ahol kiválasztható, hogy milyen engedélyeket ad a szerző az elkészült művére.

1. ábra Magyar Creative Commons licenc készítése
http://creativecommons.org/choose/?lang=hu

Az elkészült felhasználói engedélyt – mely egyértelműen jelzi a jövőbeli felhasználónak, hogy mit tehet meg a művel és mit nem – a nyilvánosságra hozatalkor csatolni kell a műhöz. Az engedélyen az alábbi jelekkel jelölik, hogy a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható, előadható és remixek is készíthetők belőle.

2. ábra Creative Commons licencek
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/2.5/hu/

Természetesen a fenti feltételek alól felmentést adhat – külön engedéllyel – a szerző, de a szerző személyhez fűződő jogai, a személyiségi jogok és az adatvédelmi jogok semmilyen körülmények között sem csorbulhatnak.

Az internet, az internetes kalózok és a fájlcserélők korában a régi, megcsontosodott szerzői jogok betartatása egyre nehezebb. Ezen segít a sokkal rugalmasabb Creative Commons kezdeményezés. Bár ez a megoldás sem tökéletes, hiszen a felhasználói engedélyek csak kismértékben szabhatók személyre és a már kiadott engedélyek sem változtathatók meg, mégis a különböző, elektronikus formában létező dokumentumok esetében ez a licenc sokkal jobban használható, mint a hagyományos szerzői jogi törvények.

Irodalomjegyzék