A magyarországi múzeumügy decentralizálása. A vidéki múzeumok és a „szakmúzeumok” kialakulása

Manapság természetesnek vesszük, hogy kisebb-nagyobb településeinken múzeumok és különböző gyűjtemények várják a látogatókat és nem is gondolunk bele, hogy a XIX. század második felében és a XX. század elején hány tudós, gazdag ember, politikus, lelkes polgár munkájának, adományainak esetleg lankadhatatlan küzdelmének eredménye az a változatos és gazdag gyűjtemény, amellyel a látogató ma találkozik.

A kezdetek

II. József halála után az előremutató ugyanakkor erőltetett intézkedéseinek visszavonását követő egyfajta eufóriában a magyar nyelv használata előtérbe került és megindultak a nyelvújítási mozgalmak is. A magyaros ruházat és a magyar táncok is divatossá váltak és még a nemesség is törekedett arra, hogy ha tehette, magyar árut vásároljon. Ezen nemzeti érzületnek részeként 1802-ben Széchényi Ferenc a Nemzet hasznára felajánlotta a könyvtárának és képtárának egy részét. Ez az adomány alapozta meg a Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat is. Majd ugyancsak ennek a folyamatnak az eredményeként vált 1844-re a magyar is hivatalos nyelvvé a Habsburg Birodalomban. De a Szabadságharc leverése után az azt következő terror és a Bach-korszak ideje alatt a magyar mozgalmakat nyíltan nem folytathatták.

A kiegyezést követő évtizedek egyfajta aranykort hoztak Magyarországra gazdasági, tudományos és kulturális értelemben is. Ez az időszak hozta el a világviszonylatban is korszerű vasúthálózat kiépülését, a magyar gyáripar alapjainak megteremtését, a mezőgazdaság korszerűsödését. Ezzel párhuzamosan – ha nem is nyugat-európai mértékkel – megindult egy megkésett és némileg korlátozott városiasodás és polgárosodás is annak kulturális vonzataival egyetemben.

A magyarországi múzeumügy decentralizálása

A kiegyezés után a nemzeti múlt, a nemzeti művészet és tudomány megismerésére és megismertetésére különböző egyletek és társaságok alakultak az ország különböző városaiban. Ezek a társaságok és egyletek múzeumokat alapítottak, melyeknek „első és fő feladata az oktatás”1 volt.

Hampel József az Archaelogiai Értesítőben 1869-ben közzétett írásában megfogalmazta, hogy a vidéki múzeumoknak mire kell figyelniük, milyen tudományos elvek alapján érdemes ezeket a múzeumokat működtetni. Szerinte célszerű, ha az alapítók csak egy területre összpontosítanak. Régészeti múzeum esetén például célszerű csak a saját környezetükre szorítkozni, de „ha nem topographiai határt tűz ki magának az intézet, legalább egyes korszakokra vagy egyes régészeti ágakra szorítkozzék”.2 Ezen kívül, meg kellene elégedniük azzal is, ha másolatokat tudnak csak kiállítani, hiszen az eredeti műtárgyak olyan drágák, hogy egy kisebb vidéki múzeum költségvetése nem engedheti meg ezeknek a beszerzését. Viszont – javaslata szerint – az érmék beszerzésénél mindig törekedni kell az eredetiek beszerzésére. Ugyancsak fontosnak tartotta, hogy a kiállítások berendezésére rendkívüli gondot fordítsanak, azok tartalmát rendszeresen bővítsék, fejlesszék.

Rómer Flóris egy 1871-ben írt cikkében nehezményezését fejezte ki a magyar múzeumok helyzete miatt. Szerinte hazánkban csak a győri, a pannonhalmi, a váci és a debreceni régészeti múzeumok szolgálhatnak jó példával, pedig hazánk „minden nevezetesb városnak és környékének fejlődési történeti, műipari, művészi és tudományos mozzanatait egyenkint és részletesen kutassuk és a lehetőség minden egyes mellékágát az említett téreken kifürkésszük”3. Ez azért is fontos lenne, mert egy régiségtár nem csak bepillantást enged az évszázadokkal ezelőtt élt emberek életébe, hanem a társadalmi, művelődési, tudományos élet és a nyelvészet számára is komoly vizsgálati alapokat biztosíthat.

Az első régészeti egylet az 1872-ben megalapult Vasmegyei Régészeti Egylet volt, melynek célja a megyében található őskori, ókori és középkori régiségek összegyűjtése és a megyében régészeti tevékenységek végzése volt. Az összegyűjtött tárgyakat pedig – terveik szerint – régiségtárakban akarták elhelyezni és „a nagyközönség hasznára kiállítani”4. A régiségek nagyobb részét közadakozásból gyűjtötték össze, kisebbik részét pedig vásárlásból. Ezeknek az árát a tagdíjakból és az adományokból fedezték.

Egy 1873-ban megszületett miniszteri rendeletben a vallás és közoktatási miniszter felhívta a törvényhatóságok figyelmét, hogy ne csak buzdítsák, hanem esetenként még anyagilag is támogassák a tudományos és művészeti egyletek alapítását és a múzeumok létrehozását.

Károlyi Gy. Hugó 1874-ben már azt írta, hogy a további vidéki múzeumok létrehozásának, gyarapodásának három kulcsa van. Az első a kormány, mely anyagi támogatást tud adni, a második a helyhatóságok, amelyek a gyűjtemények elhelyezéséhez megfelelő helyiséget tudnak ajándékozni és a harmadik a lelkészek, akik – ha hozzáértők, akkor – régészeti szempontból komoly támogatást adhatnak a múzeumoknak.

1876-ban Hampel József készített egy összeírást a működő vidéki múzeumokról, melyből kiderült, hogy sok, jól működő gyűjteménynek egy-egy személy volt a lelke. Ha ez a személy elhagyta az egyeltet, az sok esetben a múzeum és az egész egylet halálát okozta.

Téglás Gábor is – 1891-ben – írt egy cikket a vidéki múzeumokról általánosságban. Ő legnagyobb problémának azt látta, hogy a legtöbb vidéki múzeum nem rendelkezik akkora alaptőkével, „mennyit a tervszerű ásatások, leletvásárlások igényelnek s a mennyiségből a múzeum fentartási, gondozási költségei állandóan – bár a legszegényebb mértékig – kifutják”5. Így arra sincsen pénz, hogy az állományt rendszeresen gyarapítsák, vagy például megfelelő, tűzbiztos elrendezésben tárolják.

A pécsi múzeum kialakulása

Az 1860-as évekből Pécsett és környékén rendszeres régészeti feltárások folytak, illetve a város nagyarányú csatornaépítései és az egyéb építkezések számtalan régészeti leletet tártak fel, melyeket a Nemzeti Múzeumnak küldtek.

Az 1891-ben megalakult Mecsek Egyesület elkezdte gyűjteni a fényképeket, újságokat, képes levelezőlapokat és régészeti leleteket egy majdan felállítandó helyi múzeum számára. Ennek az állandó múzeumnak a létrehozása már 1870-től többször felmerült, de csak 1897-ben hozták létre a Múzeumi Bizottságot, mely a város vezetőinek részvételével előkészítő tevékenységeket folytatott. A Bizottság feladata volt az alapszabály létrehozása, a gyűjtemény gyarapítása és a múzeum épületének kiválasztása. A Múzeumi Bizottság 1898-ban, a környéken feltárt régészeti leletekből időszaki kiállítást rendezett Baranya vármegye az őskortól a honfoglalásig címen. Mivel a kiállítás mind a látogatók, mind a múzeumi szakemberek körében hatalmas sikert aratott, „Pécs városi közgyűlése 1899-ben határozatot hozott a városi múzeum és könyvtár megalapításáról”6, mely 1904. november 27-én megnyílt a nagyközönség előtt.

A múzeum gyűjteményét „bankártól asztalosig, kereskedőtől gyárosig, bányamérnöktől gimnáziumi tanárig”7 szinte minden városlakó adományaival támogatta. De a Mecsek Egyesület is felajánlotta az addig összegyűjtött anyagait és a Zsolnay család is egy egész szobányi anyagot adományozott a gyűjteménybe, hogy ezzel Zsolnay Vilmos életművét a város be tudja mutatni.

A „szakmúzeumok” létrehozása

A legtöbb budapesti „szakmúzeum” anyaga eredetileg a Nemzeti Múzeum különböző osztályainak gyűjteményét képezték, de a milleniumi ünnepségek és az egész országot átható nemzeti szellemiség jó táptalajt teremtett a vidéki és budapesti múzeumok megteremtéséhez és fellendüléséhez. Budapesten a „segítő szemléleten túl”8 komoly hatást gyakorolt a „szakmúzeumok” kialakulására az is, hogy az ünnepségekre összegyűlt gyűjteménnyel valamit kezdeni kellett, illetve nem akarták, hogy a kiállítási épületek kárba vesszenek a funkciótlanságuk miatt. Ez a két ok is komoly szerepet játszott abban, hogy a következőkben részletesebben ismertetett múzeumok létrejöhettek. A bemutatandó múzeumok kiválasztása nem tudományos szempontok alapján történt, hanem az én személyes preferenciámat tükrözi.

Szépművészeti Múzeum

A Szépművészeti Múzeum „szemben a szerencsésebb nemzetek nagy közgyűjteményeivel, amelyeket többnyire uralkodók évszázadok alatt felhalmozott műkincsei alapoztak meg, ez a múzeum a magyar nemességnek köszönheti létét”9. Az akkor még Országos Képtár és Történelmi Képcsarnok alapjait a Széchényi Ferenc és a Pyrker egri érsek által a magyar nemzetnek adományozott képek képezték. Ezekkel a képekkel együtt került át a Nemzeti Múzeumtól Jankovich Miklós10 gyűjteménye is az Országos Képtárba.

Ez később kiegészült az Esterházy családtól 1870-71-ben megvásárolt festményekkel és az Ipolyi Arnold püspök által a múzeumnak adományozott képekkel.

A Szépművészeti Múzeum 1906-ban Ferenc József császár jelenlétében nyitotta meg kapuit.

Néprajzi Múzeum

A budapesti Néprajzi Múzeum „születésnapjaként 1872. március 5-ét tartja számon a tudománytörténet, amikor Xántus Jánost (1825-1894) kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának őrévé”11. Bár eleinte az anyaga igen csekély volt – főleg a Reguly-féle gyűjteményt tartalmazta –, de Xantus János hazatérte után rendezte és ideiglenesen kiállította a gyűjteményt, amelynek a hazai etnográfiával semmiféle kapcsolata sem volt. Xantus a saját magángyűjteményét a múzeumnak adományozta örökletétként, amivel a Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya fejlődésnek indult.

A hazai etnográfiai mozgalmaknak köszönhetően a néprajzi osztály elkezdte elsősorban a hazai néprajzi anyag összegyűjtését.

A gyűjteménybe 1894-ben beillesztették Herman Ottó magyar halászati gyűjteményét és 1896-ban a milleniumi kiállítás néprajzi anyagát is. Majd később a gyűjtemény bővült a grófi Zichy Jenő által ajándékozott gyűjteménnyel a rokon népek etnográfiájáról és Bíró Lajos új guineai gyűjtésének anyagával. A kibővített állományból készült kiállítást 1898-ban nyitották meg.

Az új kiállítás „főhelyét természetesen hazánk ethnographiája foglalja el: szám szerint is, elhelyezés szerint is, majdnem fele lévén az egész gyűjteménynek”12. A kiállítás megnyitóján Szalay Imre igazgató a következőképpen hangsúlyozta az etnográfiai gyűjtés fontosságát: „veszteni való időnk nincs már, mert a kultúra áldásos utain elpusztulnak a néprajz ősi sajátságai”13. Ugyanekkor Dr. Wlassics Gyula miniszter a következőkkel nyugtatta meg a néprajzi osztály dolgozóit: „Nekünk is arra kell törekednünk, hogy néprajzi gyűjteményünk necsak mint a Nemzeti Múzeum egyik osztálya szerepeljen ilyen ideiglenes elhelyezésben, hanem hogy lehető legteljesebben kibővítve, mennél előbb önálló néprajzi múzeummá fejlődjék”14. Ennek ellenére a Néprajzi Múzeumnak 1949-ig várnia kellett az önállósodásra, amikor is „az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását”15.

Iparművészeti Múzeum

1864-ben Rómer Flóris beszélt először az iparművészeti tárgyak összegyűjtésének szükségességéről, melyhez az országgyűlés meg is szavazott 50 ezer Ft-ot iparművészeti tárgyak vásárlására.

A múzeumot 1872-ben alapították, részben a Nemzeti Múzeum által átengedett iparművészeti tárgyakból, de neves hazai cégek (például a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Zsolnay-gyár) is adományoztak iparművészeti tárgyakat az újonnan létrehozott múzeumnak.

A további tárgyak gyűjtésénél, beszerzésénél eleinte a történelmi szempontok voltak mérvadóak, mely a tárgyak beszerzésénél némi egyoldalúságot idézett elő. Viszont meg kellett küzdeni azokkal az előítéletekkel is, hogy „mi szépet, valódi művészit a mai népi ipar teremt, annak egy történelmi alapokra fektetett múzeumban helye nincs” 16.

A tárgyak gyűjtésénél végül azt vették figyelembe, hogy olyan művészeti tárgyakat gyűjtsenek, melyek a magyar ipar termékeit képező művészeti alkotások.

Az elmúlt 60 év

1949-ben a múzeumokat is államosították a többi intézménnyel, gyárral, boltokkal egyetemben és „szakirányú felsőfokú képzéssel olyan szakmai hátteret hoztak létre, melyet fél Európa irigyelt”17. Majd az 1963-ban megszületett megyei hálózatok törvénye alapján – bár a tulajdonos az állam maradt – a múzeumok fenntartása a megyei tanácsok feladata lett, amihez az államtól megkapták a működési költségekhez szükséges keretet. Majd a megyék visszakapták a múzeumok tulajdonjogát és hozzá a működtetéshez sem elegendő fejkvótát. Mivel a kiállításokra fordított költség mindig „meghaladt a bevételt”18, várható volt, hogy a múzeumok rövid távon el fognak adósodni.

Azért, hogy ezek a múzeumok megőrizzék működőképességüket, „a megyei közművelődési és közgyűjteményi intézmények a többi, korábban a megyei önkormányzatok által fenntartott intézménnyel együtt a 2011. évi CLIV. törvény alapján állami tulajdonba és fenntartásba kerültek”19. Ehhez képest a 2012. április 3-án kelt 1094/2012-es Kormány határozat alapján a 2012. január 1-jén állami tulajdonba került múzeumok, könyvtárak, levéltárak és más közművelődési feladatokat ellátó intézmények 2012. április 1-jétől „önállóan működő és gazdálkodó, vagy önállóan működő gazdálkodási besorolásuk szerint működjenek tovább”20.

Ugyancsak ez a határozat tartalmazza azt is, hogy a megyei múzeumok és könyvtárak a megyeszékhely fenntartásába kerüljenek, a „megyei múzeumok tagintézményei pedig a területi elhelyezkedésük szerint illetékes települési önkormányzatok fenntartásába kerüljenek”21. A kormány ezzel a határozattal – egyetlen tollvonással – újra decentralizálta a 2012. január 1-jével centralizált múzeumokat.

De mi van akkor, ha a település nem tudja átvenni és működtetni visszakapott intézményt? Hiszen jelenleg a legtöbb település nem áll úgy anyagilag, hogy megfelelően tudjon gondoskodni a közgyűjteményeiről. Igaz, hogy a XIX. század második felében sem az állam feladata volt a vidéki múzeumok fenntartása, de manapság „naivság Magyarországon társadalmi szervezetekre számítani, hiszen azok is az államot pumpolják”22. Ugyanakkor a XIX. század végén tapasztalható nemzeti hév sem lobog a városi polgárokban, úgyhogy sajnos napjainkban már közadakozásból sem lehet összegyűjteni annyi pénzt, ami elég lenne egy múzeum vagy más kulturális közintézmény működtetésére.

Irodalomjegyzék


  1. A műgyűjtemények hasznairól. Szemelvények a magyar múzeumügy XIX. századi irodalmából II. (Muzeológiai Füzetek 2. szerk.: Bodnár Mária, Bp. 1979). 47. p.
  2. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 47. p.
  3. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 51. p.
  4. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 59. p.
  5. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 87. p.
  6. Koltai Zsuzsa: A múzeumi kultúraközvetítés változó világa. A múzeumi kultúraközvetítés pedagógiai és andragógiai szempontú vizsgálata. http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/books/koltai_zsuzsa.pdf (Letöltés: 2012. június 30.)
  7. Huszár Zsuzsa: A múzeum, ahogyan önmagára emlékszik. http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=712 (Letöltés: 2012. június 30.)
  8. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 121. p.
  9. A Szépművészeti Múzeum története. http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/latogatoiinfo/muzeumrol (Letöltés: 2012. június 30.)
  10. Jelentős reformkori műgyűjtő volt.
  11. A múzeum története. http://www.neprajz.hu/tartalom.php?menu2=21 (Letöltés: 2012. június 30.)
  12. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 103. p.
  13. Uott.
  14. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 105. p.
  15. Magyar Nemzeti Múzeum – Az épület. http://www.hnm.hu/hu/magun/mag_eptort.html (Letöltés: 2012. június 30.)
  16. A műgyűjtemények hasznairól… id. m. 109. p.
  17. Trogmayer Ottó a múzeum átszervezéséről: Öszvérnek nem lesz csikaja! http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/04/trogmayer-otto-oszvernek-nem-lesz-csikaja.html (Letöltés: 2012. június 30.)
  18. Trogmayer Ottó a múzeum átszervezéséről… id. m.
  19. A megyei közművelődési és közgyűjteményi intézményrendszer fenntartásáról. http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/hirek/a-megyei-kozmuvelodesi-es-kozgyujtemenyi-intezmenyrendszer-fenntartasarol (Letöltés: 2012. június 30.)
  20. 1094/2012. (IV. 3.) Korm. határozat a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények további fenntartásáról, valamint a települési önkormányzatok kötelező kulturális feladatairól. http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=147833.594179 (Letöltés: 2012. június 30.)
  21. 1094/2012. (IV. 3.) Korm. határozat… id. m.
  22. Trogmayer Ottó a múzeum átszervezéséről… id. m.
(Forrás: Digiblog  / Kornhoffer Mónika)
(Összes megtekintés: 96, mai nézettség: 1)
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.